Az igaz boldogság.

1Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.

2Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Irigység és kapzsiság

3Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

4Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

5Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

6Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

7Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

8Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

9A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

10Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

11Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.

12Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

13Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

14Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.

15Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

16Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

17Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

18Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

19Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

A bölcs boldogsága

20Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

21aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

22mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

23benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

24s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

25az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

26gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

27a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.

28

Az igaz boldogság.
Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.

29Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

30

Irigység és kapzsiság
Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

31Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

32Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

33Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

34Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

35Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

36A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

37Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

38Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.

39Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

40Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

41Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.

42Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

43Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

44Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

45Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

46Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

47

A bölcs boldogsága
Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

48aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

49mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

50benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

51s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

52az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

53gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

54a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.