Az igaz boldogság.

¹Boldog az az ember, aki nem vétkezik szóval, és akit bűne miatt nem kínoz fájdalom.

²Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

Irigység és kapzsiság

³Kicsinyes embernek nem való gazdagság, s a telhetetlennek mire jók a kincsek?

⁴Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

⁵Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

⁶Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

⁷Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

⁸Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

⁹A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

¹⁰Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

¹¹Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.

¹²Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

¹³Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

¹⁴Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.

¹⁵Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

¹⁶Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

¹⁷Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

¹⁸Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

¹⁹Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

A bölcs boldogsága

²⁰Boldog az, akinek bölcsességen jár az esze, aki mindent okosan megfontol;

²¹aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

²²mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

²³benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

²⁴s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

²⁵az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

²⁶gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

²⁷a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.

²⁸

Az igaz boldogság.

²⁹Boldog az az ember, akit nem vádol a szíve, és aki nem süllyed reménytelenségbe.

³⁰

Irigység és kapzsiság

³¹Aki magához fösvény, az másnak gyűjtöget, idegen tobzódik majd a javaiban.

³²Kivel tesz jót, aki sajnálja magától? A saját vagyonában sem leli örömét.

³³Nincs szörnyűbb, mint aki önmagához fösvény, ezáltal nyeri el gazdagsága bérét.

³⁴Néha ugyan tesz jót, de csak véletlenül, s végül mégis kimutatja gonoszságát.

³⁵Gonosz az, aki másra ferde szemmel tekint, elfordítja fejét és más embert lenéz.

³⁶A kapzsinak sose elég az, amije van, a telhetetlenség kiszárítja lelkét.

³⁷Fukar a zsugori, mikor kenyeret szel, a saját asztala is szükséget szenved.

³⁸Fiam, ha van miből, ne sajnáld magadtól, és vidd el az Úrnak az adományt, amit kíván tőled.

³⁹Ne felejtsd, a halál nem várat magára, s nem tudod, milyen szövetség áll fenn az alvilággal.

⁴⁰Tégy jót barátoddal, mielőtt meghalnál, ajándékozd meg, ahogyan csak tudod.

⁴¹Ne vond meg magadtól a ma boldogságát, és vedd ki részedet az élvezetekből.

⁴²Nem kell vagyonodat másoknak adnod, nehéz szerzeményed a kockavetőknek.

⁴³Adj (ajándékot), s fogadj el magad is; élvezd az életet, mert az alvilágban már nincsen élvezet.

⁴⁴Minden test elavul, akárcsak a ruha, ősi törvény mondja: meghalni, meghalni!

⁴⁵Mint a levélrügy a zöldülő fán: az egyik elhervad, a másik fejlődik, ilyen a húsból s vérből való népség: amikor az egyik meghal, születik a másik.

⁴⁶Minden mulandó mű végül is elpusztul, és aki alkotta, osztozik sorsában.

⁴⁷

A bölcs boldogsága

⁴⁸aki eszét a bölcsesség felé irányítja, és annak titkait igyekszik fölfedni,

⁴⁹mint valami vadász, úgy jár a nyomában, leskelődik, hogyan juthat a közelébe,

⁵⁰benéz az ablakán, fülel az ajtaján,

⁵¹s megtelepszik a háza közelében, a falához kötözi sátrának cövekét,

⁵²az oldalához üti fel a sátrát, s ezáltal kellemes otthonban lakhatik,

⁵³gondjaira bízza gyermekei sorsát, s az ágai alatt kipiheni magát,

⁵⁴a nagy hőség elől árnyékába bújik, oltalmat nyújt neki annak dicsősége.