¹Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle.

²Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban.

³Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik.

⁴Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ.

⁵Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely.

⁶A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.

⁷Az egyik nap miért különb a másiknál, hisz a Napból árad minden fény az évben?

⁸Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt.

⁹Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta.

¹⁰Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám.

¹¹De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket.

¹²Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről.

¹³Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki.

¹⁴A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte.

¹⁵Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében.

¹⁶Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül.

¹⁷Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré.

¹⁸Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak.

¹⁹Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!

²⁰Fiúnak, asszonynak, testvérnek, barátnak magad felett ne adj hatalmat, míg csak élsz; vagyonodat ne add oda egyiknek se, nehogy majd neked kelljen tőlük kérned.

²¹Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak.

²²Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét.

²³Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék.

²⁴Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.

²⁵Széna, bot és teher – ez kell a szamárnak, a rabszolgának kenyér, fenyítés és munka.

²⁶Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres.

²⁷Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell.

²⁸Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít.

²⁹Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe.

³⁰De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod.

³¹Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted.

³²Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra.

³³Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?

³⁴Aki féli az Urat, azt nem éri balsors, ha kísértést szenved, kisegíti belőle.

³⁵Nem okos az, aki gyűlöli a törvényt, s aki nem tartja meg, olyan, mint a hajó a viharban.

³⁶Az értelmes ember bízik a törvényben, mint orákulumra, ráhagyatkozik.

³⁷Készülj beszédedre: szívesen hallgatnak; foglald össze a tant, azután adj választ.

³⁸Mint a kocsikerék, olyan a balga észjárása, okoskodása meg, mint egy forgó tengely.

³⁹A gúnyos barát olyan, mint a túltáplált ló: nyerít, akárki ül is a hátára.

⁴⁰

A teremtmények egyenlőtlensége

⁴¹Az Úr bölcsessége osztotta el őket, ő tett különbséget idők s ünnepek közt.

⁴²Néhányat fölemelt és szentnek nyilvánított, a többit meg a köznapok sorába iktatta.

⁴³Minden ember agyagból való, mert a föld porából teremtetett Ádám.

⁴⁴De nagy bölcsességgel az Úr megkülönböztette, és sokféle útra indította őket.

⁴⁵Némelyeket megáldott és fölemelt, megszentelt és maga mellé vett. Másokat átokkal sújtott, s megalázott, elkergette őket a helyükről.

⁴⁶Amilyen az agyag a fazekas kezében – tetszése szerint gyúrhatja és formálhatja –, olyan az ember is a Teremtő kezében: igazságossága szerint fizet neki.

⁴⁷A rosszal a jó áll szemben, s a halállal az élet, az igaznak a bűnös az ellentéte.

⁴⁸Ha a Magasságbeli műveire nézel: párosával vannak egymás ellenében.

⁴⁹Mint aki vincellér után szőlőt böngész, úgy törtem magamat én is szüntelenül.

⁵⁰Isten áldásával előrehaladtam, s tele lett a sajtóm, mint a vincelléré.

⁵¹Lássátok, hogy nemcsak magamért fáradtam, hanem mindazokért, akik okulni vágynak.

⁵²Hallgassatok hát rám, ti népnek nagyjai, akik a gyülekezet élén álltok, figyeljetek!

⁵³

Függetlenség

⁵⁴Ameddig csak élsz és lehelet van benned, ne engedd át helyed senki másnak.

⁵⁵Mert jobb, ha fiaid jönnek hozzád kérni, mint hogy neked kelljen lesned a fiaid kezét.

⁵⁶Bármit teszel is, mindig te légy az úr, és tekintélyeden folt sose essék.

⁵⁷Amikor betelik napjaidnak száma, halálod óráján oszd szét örökséged.

⁵⁸

A rabszolgák

⁵⁹Adj a rabszolgának munkát, s nyugalmad lesz, ha szabaddá teszed a kezét, szabadulást keres.

⁶⁰Az iga és gyeplő meghajtja a nyakat, a rossz rabszolgának kaloda s verés kell.

⁶¹Szorítsd hát munkára, hogy ne tétlenkedjék, mert a tétlenkedés sok gazságra tanít.

⁶²Állítsd munkába, hiszen arra való, és ha nem fogad szót, verd lábát bilincsbe.

⁶³De senkivel szemben ne essél túlzásba, és ne tégy olyat, amihez nincs jogod.

⁶⁴Ha egy rabszolgád van, vedd úgy, mint magadat, mert hiszen a saját véreddel szerezted.

⁶⁵Ha egy rabszolgád van, bánj vele testvérként, hisz szükséged van rá, éppúgy mint magadra.

⁶⁶Ha rosszul bánsz vele és megszökik tőled, milyen úton-módon találod meg újra?