¹A Nap.Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen.

²A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: „Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!”

³Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni?

⁴A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet.

⁵Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását.

⁶A HoldÉs a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt.

⁷A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt.

⁸Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján.

⁹A csillagokAz ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait.

¹⁰A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken.

¹¹A szivárványNézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában.

¹²Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki.

¹³A természet csodáiAmikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám.

¹⁴Ilyen úton-módon kinyílnak csűrjei, és mint a madarak, kiszállnak felhői.

¹⁵A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit.

¹⁶Mikor megpillantják, reszketnek a hegyek. Dörgő hangjától jajveszékel a föld. Akarata szerint száguld a déli szél,

¹⁷s így az északi szél, meg a forgószél is.

¹⁸Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet.

¹⁹Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske.

²⁰Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá.

²¹Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna.

²²Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után.

²³Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.

²⁴Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk.

²⁵A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei.

²⁶De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik.

²⁷Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden.

²⁸Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei.

²⁹Félelmetes az Úr, és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók.

³⁰Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére.

³¹Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik?

³²Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből.

³³De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.