Józsue.

¹Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt.

²Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!

³Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!

⁴Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett?

⁵A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott,

⁶rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.

Kaleb

⁷Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Kaleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást.

⁸Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.

⁹Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek – és az öreg koráig megmaradt benne –, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.

¹⁰Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!

A bírák

¹¹Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük!

¹²Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.

Sámuel

¹³Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé.

¹⁴Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.

¹⁵Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.

¹⁶Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.

¹⁷Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.

¹⁸Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.

¹⁹Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem.

²⁰Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.

²¹

Józsue.

²²Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen!

²³Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette!

²⁴Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett?

²⁵A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott,

²⁶rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.

²⁷

Kaleb

²⁸Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba.

²⁹Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek – és az öreg koráig megmaradt benne –, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is.

³⁰Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!

³¹

A bírák

³²Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.

³³

Sámuel

³⁴Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot.

³⁵Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban.

³⁶Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul.

³⁷Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja.

³⁸Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.

³⁹Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem.

⁴⁰Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.