FÜGGELÉK

Hálaének.

¹Engedd, hogy áldjalak, Uram és Királyom, hogy magasztaljalak, üdvömnek Istene. Háladalt szeretnék zengeni nevednek.

²Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél,

³nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt,

⁴a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam,

⁵az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól,

⁶a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz.

⁷Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam.

⁸Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől.

⁹Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól.

¹⁰Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.”

¹¹Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál.

¹²Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.

¹³Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.

¹⁴A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána.

¹⁵Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem.

¹⁶Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem.

¹⁷A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.

¹⁸Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam.

¹⁹Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam.

²⁰Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott.

²¹Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt.

²²Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.

²³Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban.

²⁴Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek?

²⁵Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen.

²⁶Hajtsátok nyakatokat az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik.

²⁷Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam.

²⁸Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen.

²⁹Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek.

³⁰Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.

³¹

FÜGGELÉK

Hálaének.

³²Mert segítőm és oltalmazóm lettél, s megóvtad testemet az enyészettől, megoltalmaztál a gonosz nyelv tőrétől, a hazugságot kitalálók ajkától; azokkal szemben, akik ellenem támadnak, oltalmazóm lettél és megmentettél,

³³nagy irgalmasságod szerint és neved dicsősége szerint, az engem elnyelni készülők torkától, azok kezétől, akik életemre törtek, a sok szorongatástól, amely rámszakadt,

³⁴a fojtogató lángtól, amely körülvett, a tűztől, amelyet nem én szítottam,

³⁵az alvilág ölének mélyétől, a hitvány ajkaktól és a hazug szótól,

³⁶a király előtt a gonosz nyelv rágalmától. Mivel már közel voltam a halálhoz, életem leszállt a Seol kapuihoz.

³⁷Bárhova fordultam, nem akadt gyámolom, támaszt kerestem, de seholsem találtam.

³⁸Ekkor irgalmadra gondoltam, én Uram, és öröktől fogva végbevitt tetteidre. Mert segítesz azokon, akik benned bíznak, és megmented őket ellenségeiktől.

³⁹Ezért fölemeltem hangomat a földről, és esdekeltem, hogy ments meg a haláltól.

⁴⁰Szólottam az Úrhoz, Uramnak atyjához: „Szorongattatásom napján ne hagyj el, az acsarkodásnak s a magánynak idején. Akkor majd mindennap dicsérem a neved és hálásan magasztallak.”

⁴¹Ekkor imádságom meghallgatást talált, megmentettél az elpusztulástól, s a nehéz időkből kiszabadítottál.

⁴²Ezért magasztallak és áldalak téged, és zengem az Úr nevének dicséretét.

⁴³Kisfiú koromban, mielőtt utakra indultam, nyíltan bölcsességet kértem imáimban.

⁴⁴A templomkapunál tanultam meg becsülni, s életem végéig kutatok utána.

⁴⁵Virágkorában a szívem örömét lelte benne, amikor olyan volt, mint színesedő szőlő. A lábam egyenes úton járt, s ifjúkorom óta nyomon követtem.

⁴⁶Ha egy kissé felé fordítottam fülem, máris kaptam, nagy bölcsességet szereztem.

⁴⁷A segítségével előbbre jutottam, áldom, aki nekem bölcsességet adott.

⁴⁸Elhatároztam, hogy (jól) be is gyakorlom, buzgón törekedtem a jóra és nem is csalódtam.

⁴⁹Keményen küszködött érte a szívem, s azon voltam, hogy tartsam a törvényt. Magasba emeltem kezemet és tudatlanságom miatt panaszkodtam.

⁵⁰Rászántam lelkemet, és meg is leltem (a bölcsességet) tisztán. A szívemet kezdettől felé fordítottam, így nem leszek én sem soha elhagyatott.

⁵¹Izzott egész bensőm, hogy megtalálhassam, ezért el is nyertem értékes kincs gyanánt.

⁵²Nyelvemet az Úrtól jutalomként kaptam, azért most vele adok hálát neki.

⁵³Gyertek hozzám, akik tudatlanok vagytok, foglaljatok helyet az iskolámban.

⁵⁴Meddig akartok még ezt-azt nélkülözni, meddig maradjon még szomjas a lelketek?

⁵⁵Megnyitom a számat, és beszélni kezdek, s vagyont szerezhettek magatoknak ingyen.

⁵⁶Hajtsátok nyakatokat az igája alá, intelmét a lelketek fogadja magába, hisz közel van azokhoz, akik őt keresik.

⁵⁷Láthatjátok a saját szemetekkel, hogy milyen keveset fáradtam, mégis milyen nagy nyugalmat találtam.

⁵⁸Vegyetek tanítást sok-sok ezüstön, és aranyat kaptok érte bőségesen.

⁵⁹Örüljön szívetek az Úr irgalmának, az ő dicséretét sose szégyelljétek.

⁶⁰Ha korán elkészültök műveitekkel, megadja jutalmát a maga idejében. (Aláírás:) Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége.