¹BevezetésSokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban;

²ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette.

³Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján,

⁴s annyival kiválóbb, mint az angyalok, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

⁵I. A FIÚ ÉS AZ ANGYALOKKrisztus fönségesebb az angyaloknál.Vajon melyik angyalnak mondta valaha: „A fiam vagy, ma szültelek?” Vagy: „Én atyja leszek, ő meg a fiam.”

⁶Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: „Imádja őt Isten minden angyala.”

⁷Az angyalokról így beszél:Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká.

⁸A Fiához ellenben e szavakkal fordul:Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője.

⁹Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.

¹⁰Továbbá:Kezdetben, Uram, te teremtetted a földet, az ég is a te kezed munkája.

¹¹Ezek elmúlnak, de te nem múlsz el soha, mindenek elavulnak, mint valami ruha.

¹²Akár a köntöst, úgy göngyölöd össze őket, s mint a ruha, úgy változnak meg. Ám te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.

¹³Ugyan melyik angyalnak mondta valaha: Jobbom felől foglalj helyet, és lábad alá teszem zsámolyul minden ellenségedet?

¹⁴Nemde ők mind szolgáló lelkek? Azok szolgálatára vannak küldve, akik majd öröklik az üdvösséget.