ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.

²Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.

³Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.

⁴Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.

⁵Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.

⁶Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.

⁷Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.

⁸Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁹Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.

¹⁰A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.

¹¹Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.

¹²Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.

¹³Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

¹⁴Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.

¹⁵Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

¹⁶Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.

¹⁷Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.

¹⁸Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.

¹⁹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

²⁰Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.

²¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

²²Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.

²³Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:

²⁴ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.

²⁵Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.

²⁶Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.

²⁷Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.

²⁸Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

²⁹A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.

³⁰Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.

³¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

³²Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!

³³Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.

³⁴Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.

³⁵Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.

³⁶Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.

³⁷Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.

³⁸Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.

³⁹Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.

⁴⁰Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:

⁴¹az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.

⁴²Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.

⁴³Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!

⁴⁴

ISTEN KIMENT MINDEN VESZÉLYBŐL

⁴⁵Így beszéljenek, akiket megváltott az Úr, akiket kiszabadított az ellenség kezéből.

⁴⁶Akiket összegyűjtött az országokból, napkeletről és napnyugatról, északról és délről.

⁴⁷Kietlen földön bolyongtak a pusztán, nem találtak utat lakható hely felé.

⁴⁸Éhség és szomjúság gyötörte őket, életüket pusztulás fenyegette.

⁴⁹Szorultságukban az Úrhoz kiáltottak, és ő megmentette őket minden félelmüktől.

⁵⁰Egyenes úton vezette őket, hogy lakható helyre jussanak.

⁵¹Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁵²Mert az éhezőket jóllakatta, s a nyomorgókat ellátta javakkal.

⁵³A sötétben és a halál árnyékában ültek, megbilincselve, nyomorban és vasban.

⁵⁴Mert ellenszegültek az Isten szavának, és megvetették a Fölséges törvényét.

⁵⁵Ezért szívüket bánattal puhította, megtántorodtak s nem jött senki, hogy támogassa őket.

⁵⁶Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

⁵⁷Kivezette őket a sötétségből s a halál árnyékából és széttörte bilincsüket.

⁵⁸Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁵⁹Mert bezúzta az érckapukat, és a vaszárakat kettétörte.

⁶⁰Bűneik miatt erőtlenek voltak, mulasztásaikért bűnhődniük kellett.

⁶¹Megundorodtak minden ételtől, közel jutottak a halál kapujához.

⁶²Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

⁶³Elküldte szavát, hogy meggyógyítsa őket, életüket kimentette a veremből.

⁶⁴Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét, és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁶⁵Mutassanak be neki hálaáldozatot és boldogan hirdessék tetteit.

⁶⁶Akik hajóikon bejárják a tengert, és kereskednek a nagy vizeken:

⁶⁷ők is látták az Úr tetteit, a mélyben szemlélték csodáit.

⁶⁸Szavával vihart támasztott, magasba emelte a hullámokat.

⁶⁹Ezek az égig tornyosultak, aztán lebuktak a mélybe, őket pedig a kín emésztette.

⁷⁰Mint a részegek inogtak ide-oda és minden bölcsességüknek vége volt.

⁷¹Szorult helyzetükben az Úrhoz kiáltottak, s megmentette őket minden félelmüktől.

⁷²A vihart szellővé szelídítette, s a tenger hullámai elcsitultak.

⁷³Örültek, hogy nagy csendesség lett, s elvezette őket az áhított kikötőbe.

⁷⁴Köszönjék meg az Úrnak minden kegyelmét és csodáit, amelyeket az emberek fiaiért tett!

⁷⁵Adjanak hálát neki a nép gyülekezetében! A vének tanácsában dicsőítsék!

⁷⁶Folyókat pusztává változtatott, és vízforrásokat szomjas földdé.

⁷⁷Termékeny földet szikes mezővé, lakóinak gonoszsága miatt.

⁷⁸Aztán a pusztát ismét tóvá változtatta, a kiszáradt földet vizek forrásává.

⁷⁹Az éhezőket odatelepítette, hogy otthont teremtsenek rajta.

⁸⁰Művelték a földet, szőlőt ültettek, és gazdagon arattak.

⁸¹Megáldotta őket, számuk hatalmas lett, s nyájaikat is megszaporította.

⁸²Azután újra megfogyatkoztak, baj és szükség emésztette őket.

⁸³Ám, aki a fejedelmeket is megvetéssel sújtja, s úttalan pusztán hagyja bolyongani:

⁸⁴az fölemelte a szegényt a nyomorból, és megsokasította nemzetségüket, miként a nyájakat.

⁸⁵Az igazak látják ezt és örülnek, s minden gonosz száj elnémul.

⁸⁶Ki a bölcs? Jegyezze ezt meg! Értse meg, milyen az Úr kegyelme!