106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA

¹(Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, mert jó: irgalma örökké megmarad.

²Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?

³Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.

⁴Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!

⁵Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.

⁶Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.

⁷Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,

⁸mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.

⁹Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.

¹⁰Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.

¹¹Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.

¹²Erre hittek szavának és zengték dicséretét.

¹³Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.

¹⁴A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.

¹⁵Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.

¹⁶A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.

¹⁷Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát.

¹⁸Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.

¹⁹A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.

²⁰Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.

²¹Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.

²²Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.

²³Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.

²⁴Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.

²⁵Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.

²⁶Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.

²⁷Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.

²⁸Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.

²⁹Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.

³⁰De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.

³¹Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.

³²Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.

³³Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.

³⁴Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.

³⁵Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.

³⁶Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.

³⁷Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.

³⁸Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,

³⁹tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.

⁴⁰Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.

⁴¹A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

⁴²Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.

⁴³Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.

⁴⁴Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.

⁴⁵Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.

⁴⁶Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.

⁴⁷Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.

107 (108). ZSOLTÁR

⁴⁸Áldott legyen az Úr, Izrael Istene mindörökké! Mondja az egész nép: Úgy legyen!

⁴⁹

106 (105). ZSOLTÁR. A NÉP BŰNVALLOMÁSA

⁵⁰Ki sorolhatja el az Úr hatalmas tetteit? Ki hirdetheti minden dicsőségét?

⁵¹Boldogok, kik szem előtt tartják parancsait, és az igazsághoz szabják tetteiket minden időben.

⁵²Emlékezzél meg rólam, Uram, emlékezzél meg jóságosan népedről, segítségeddel siess hozzám!

⁵³Hogy felüdítsen választottaid boldogsága, hogy örüljek néped örömének, és együtt dicsekedjem örökségeddel.

⁵⁴Vétkeztünk, ahogy atyáink is, szembeszegültünk és gonoszat műveltünk.

⁵⁵Egyiptom földjén atyáink nem becsülték meg csodáidat, nem gondoltak mérhetetlen irgalmadra; a Vörös-tengernél a Fölséges ellen lázadtak,

⁵⁶mégis megmentette őket neve miatt, hogy kinyilvánítsa hatalmát.

⁵⁷Parancsot adott a Vörös-tengernek, s az szárazzá vált; úgy vezette át őket az áron, mint a pusztán.

⁵⁸Gyűlölőik hatalmából kimentette őket, s kiszabadította az ellenség kezéből.

⁵⁹Ellenségüket elborította a víz, egy sem maradt életben közülük.

⁶⁰Erre hittek szavának és zengték dicséretét.

⁶¹Ám hamar elfeledték, amit tett, és nem akartak bízni a szavában.

⁶²A pusztában saját vágyukat követték, a kietlen földön kísértették az Istent.

⁶³Megadta nekik, amit követeltek, de hagyta, hogy a betegség kikezdje őket.

⁶⁴A táborban irigykedtek Mózesre, s féltékenyek lettek Áronra, az Úr szentjére.

⁶⁵Erre megnyílt a föld és elnyelte Datant, eltemette Abiron hadát.

⁶⁶Lobogó láng csapott fel seregeik ellen, és megemésztette a vétkeseket.

⁶⁷A Hórebnél borjút formáltak maguknak, leborultak az arany képmás előtt.

⁶⁸Dicsőségét fölcserélték a bika képével, amely szénával táplálkozik.

⁶⁹Elfeledték Istent, aki megmentette őket, s aki nagy dolgokat művelt Egyiptomban.

⁷⁰Csodadolgokat Kám földjén, félelmetes tetteket a Vörös-tengernél.

⁷¹Már arra gondolt, hogy eltörli őket, ha nem lett volna Mózes, akit kiválasztott. Ő eléje lépett, hogy fékezze haragját, és ne hozzon pusztulást rájuk.

⁷²Ócsárolták az ígéret földjét, nem bíztak meg ígéretében.

⁷³Sátraikban pártütés támadt, és nem hallgattak az Úr szavára.

⁷⁴Erre fölemelt kézzel megesküdött nekik, hogy eltiporja őket a pusztában.

⁷⁵Szétszórja nemzetségüket a pogányok között, elszéleszti őket messze országokba.

⁷⁶Meghajoltak Baal-Peor előtt, és ettek a halotti áldozatból.

⁷⁷Gonosz tetteikkel haragra ingerelték, ezért súlyos csapás érte őket.

⁷⁸De fölkelt Pinchasz és ítélkezett, erre megszűnt a csapás.

⁷⁹Ez érdemül számított neki, nemzedékeken át mindörökre.

⁸⁰Majd ismét megharagították Meriba vizénél, miattuk kellett Mózesnek is lakolnia.

⁸¹Mert megkeserítették a lelkét, meggondolatlanul szólt az ajka.

⁸²Nem irtották ki a népeket, amelyeket az Úr megnevezett.

⁸³Összeadták magukat a pogányokkal, és utánozták tetteiket.

⁸⁴Az ő isteneiknek szolgáltak, és ez lett a vesztük.

⁸⁵Saját fiaikat áldozatul adták, és leányaikat a démonoknak.

⁸⁶Ártatlan vért ontottak, fiaik és leányaik vérét Kánaán isteneinek vitték áldozatul. Így vérrel szennyezték be földjüket,

⁸⁷tetteikkel megfertőzték magukat, gonoszságuk miatt hűtlenek lettek.

⁸⁸Az Úr haragja újra fellángolt népe ellen, öröksége iszonyat tárgya lett számára.

⁸⁹A pogányok kezébe adta őket, s gyűlölőik uralkodtak rajtuk.

⁹⁰Ellenségeik elnyomták őket, öklük lesújtott rájuk.

⁹¹Majd újra meg újra megmentette őket, de álnokságukkal ingerelték, és visszaestek vétkeikbe.

⁹²Ám ismét rátekintett nyomorúságukra, mihelyt meghallotta könyörgésüket.

⁹³Szövetségére gondolt és irgalmas lett, nagy irgalmában megváltoztatta szándékát.

⁹⁴Engedte, hogy részvétet találjanak azoknál, akik őket fogságba hurcolták.

⁹⁵Ments meg minket, Urunk, mi Istenünk, és vezess haza a pogány népek közül! Hogy magasztaljuk szent nevedet, és téged dicsérve dicsekedhessünk.

⁹⁶

107 (108). ZSOLTÁR