Jézus a vámos Zakeus házában

1Ezután bement Jerikóba és áthaladt rajta.

2Ekkor íme, egy Zakeus nevű férfi, aki a vámosok feje volt és gazdag,

3szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de nem tudta a tömeg miatt, mert alacsony termetű volt.

4Előre futott tehát, felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie.

5Amikor Jézus arra a helyre ért, fölnézett, meglátta őt, és ezt mondta neki: »Zakeus! Jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.«

6Erre az sietve lemászott, és örömmel befogadta.

7Akik ezt látták, mindannyian zúgolódva mondták: »Bűnös embernél száll meg!«

8Zakeus azonban odaállt, és azt mondta az Úrnak: »Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamiben megcsaltam, négyannyit adok helyette.«

9Jézus azt mondta neki: »Ma üdvösségköszöntött erre a házra, hiszen ő is Ábrahám fia.

10Az Emberfia ugyanis azért jött, hogy megkeresse és megmentse, ami elveszett.«

Példabeszéd a kiosztott pénzről

11Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.

12Így szólt hozzájuk: »Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.

13Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: ‘Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!’

14Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: ‘Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!’

15Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.

16Jött az első, és azt mondta: ‘Uram, a mínád tíz mínát hozott.’

17Erre azt mondta neki: ‘Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.’

18Jött a második is, és így szólt: ‘Uram, a mínád öt mínát nyert.’

19Ennek is azt mondta: ‘Uralkodj öt város felett.’

20Aztán jött a következő, és így szólt: ‘Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,

21mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.’

22Azt mondta neki: ‘A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.

23Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?’

24Majd így szólt az ott állókhoz: ‘Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.’

25Azok így szóltak: ‘Uram, annak már tíz mínája van.’

26Mondom nektek: ‘Mindannak,akinek van, még adnak, attól meg,akinek nincs, még azt is elveszik,amije van.

27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!’«

UTOLSÓ NAPOK JERUZSÁLEMBEN: 19,28-21,38

Bevonulás Jeruzsálembe

28Miután ezeket mondta, haladt tovább Jeruzsálem felé.

29Amikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, amelyet Olajfák hegyének hívnak, elküldte két tanítványát

30ezekkel a szavakkal: »Menjetek a szemközti faluba. Amikor bementek, találtok ott megkötve egy szamárcsikót, amelyen még nem ült ember. Oldjátok el és vezessétek ide.

31Ha pedig valaki megkérdezi tőletek: ‘Miért oldjátok el?’ – mondjátok neki: ‘Az Úrnak szüksége van rá.’«

32A küldöttek elmentek, és mindent úgy találtak, amint megmondta nekik.

33Amikor eloldották a szamárcsikót, a gazdái megkérdezték tőlük: »Miért oldjátok el a szamárcsikót?«

34Ők azt felelték: »Az Úrnak szüksége van rá.«

35És elvitték Jézushoz. A szamárcsikóra ráterítették ruháikat, aztán fölültették rá Jézust.

36Amikor pedig elindult, az útra terítették ruháikat.

37Mikor már közel volt az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész csoportja elkezdte örvendezve, hangosan dicsérni Istent a sok csodáért, amelyet láttak.

38Ezt mondták:
»Áldott a király, aki az Úr nevében jön!
Békesség a mennyben és dicsőség a magasságban!«
(Zsolt 118,26)

39A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: »Mester, intsd meg tanítványaidat!«

40Ő azonban ezt felelte nekik: »Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani!«

Jeruzsálem pusztulásáról

41Mikor közeledett és meglátta a várost, megsiratta, s így szólt:

42»Bárcsak te is felismernéd ezen a napon, ami békességedre szolgál! Most azonban el van rejtve a szemed elől.

43Mert jönnek napok, amikor ellenségeid körülvesznek sáncokkal,bekerítenek és szorongatnak mindenfelől.

44Földre tipornak téged és gyermekeidet, akik benned laknak; nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.«

A templom megtisztítása

45Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni az árusokat.

46Ezt mondta nekik: »Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek«.
(Iz 56,7; Jer 7,11)

47Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek,

48de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép ajkain csüngve hallgatta.