Saul megtérése.

¹Saul még mindig lihegett a dühtől, és halállal fenyegette az Úr tanítványait. Elment a főpaphoz,

²s arra kérte, adjon neki ajánlólevelet a damaszkuszi zsinagógához, hogy ha talál ott embereket, férfiakat vagy nőket, akik ezt az utat követik, megkötözve Jeruzsálembe hurcolhassa őket.

³Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

⁴Földre hullott, és hallotta, hogy egy hang így szól hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?”

⁵Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.

⁶De állj fel és menj a városba, ott majd megmondják neked, mit kell tenned.”

⁷Útitársainak elakadt a szavuk, mert hallották a hangot, de látni nem láttak semmit.

⁸Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. Úgy vezették be Damaszkuszba, kézen fogva.

⁹Három napig nem látott, nem evett és nem ivott.

¹⁰Damaszkuszban volt egy Ananiás nevű tanítvány. Az Úr egy látomásban megszólította: „Ananiás!” „Itt vagyok, Uram!” – felelte.

¹¹S az Úr folytatta: „Kelj fel és siess az Egyenes utcába. Keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault. Nézd: imádkozik;

¹²és látomásban lát egy Ananiás nevű férfit, ahogy belép hozzá, és ráteszi a kezét, hogy visszanyerje látását.”

¹³Ananiás tiltakozott: „Uram, sokaktól hallottam, hogy ez az ember mennyit ártott szentjeidnek Jeruzsálemben.

¹⁴Ide pedig megbízatása van a főpapoktól, hogy bilincsbe verjen mindenkit, aki segítségül hívja a nevedet.”

¹⁵Az Úr azonban ezt válaszolta neki: „Menj csak, mert választott edényem ő, hogy nevemet hordozza a pogány népek, a királyok és Izrael fiai között.

¹⁶Megmutatom majd neki, mennyit kell nevemért szenvednie.”

¹⁷Ananiás elment, betért a házba, és e szavakkal tette rá kezét: „Saul testvér, Urunk Jézus küldött, aki megjelent neked idejövet az úton, hogy visszakapd szemed világát, és eltelj a Szentlélekkel.”

¹⁸Azon nyomban valami hályogféle vált le szeméről, és visszanyerte látását. Felállt, megkeresztelkedett,

Saul első ténykedése.

¹⁹majd evett és erőre kapott.

²⁰Néhány napig ottmaradt Damaszkuszban a tanítványokkal,

²¹és máris tanította a zsinagógákban, hogy Jézus az Isten Fia.

²²Akik hallgatták, mind csodálkoztak, mondván: „Hát nem ez tört vesztükre Jeruzsálemben azoknak, akik ezt a nevet segítségül hívják? Ide is nem azért jött, hogy bilincsbe verve a főpapok elé hurcolja őket?”

²³Saul azonban mind határozottabban lépett fel, s mert azt bizonyította, hogy Jézus a Messiás, zavarba hozta a damaszkuszi zsidókat.

²⁴Amikor már jó idő eltelt, a zsidók megállapodtak, hogy megölik.

²⁵Saulnak tudomására jutott szándékuk. Éjjel-nappal szemmel tartották még a kapukat is, csakhogy eltehessék láb alól.

²⁶A tanítványok azonban kiszöktették éjszaka, kötélen leengedték a falon át egy kosárban.

²⁷Amikor Jeruzsálembe ért, a tanítványokhoz akart csatlakozni, de mind féltek tőle, nem hitték el, hogy tanítvánnyá lett.

²⁸Végül Barnabás mégis maga mellé vette, és elvitte az apostolokhoz. Elmondta nekik, hogy látta az úton az Urat, hogy mit mondott neki, s milyen bátran beszélt Damaszkuszban Jézus nevében.

²⁹Ezentúl velük járt-kelt Jeruzsálemben, s nyíltan beszélt az Úr nevében.

³⁰A görög nyelvű zsidókhoz is beszélt, sőt vitába is szállt velük. De azok az életére törtek.

Szent Péter működése.

³¹Amikor ezt a testvérek megtudták, Cezáreába kísérték, majd onnét Tarzuszba küldték.

³²Az egyház egész Júdeában, Galileában és Szamáriában békét élvezett. Megerősödött, az Úr félelmében élt, és a Szentlélek segítségével egyre gyarapodott.

³³Ekkor történt, hogy Péter mindenhová elment, így a Liddában élő hívőkhöz is eljutott.

³⁴Ott egy Éneász nevű béna emberre akadt, aki már nyolc éve ágyban feküdt.

³⁵Péter megszólította: „Éneász, Jézus Krisztus meggyógyít. Kelj fel és vesd be ágyadat!” Az nyomban fel is kelt.

³⁶Lidda és Száron lakói mind ismerték őt, és az Úrhoz tértek.

³⁷Joppéban volt a tanítványok közt egy asszony, Tabitának hívták, ami annyit jelent, mint Dorkász, azaz gazella. Sok jót tett, és gyakorolta az irgalmasságot.

³⁸Épp ezekben a napokban megbetegedett és meghalt. Megmosták, és az emeleti teremben kiterítették.

³⁹Mivel Lidda közel esik Joppéhoz, és a tanítványok meghallották, hogy Péter épp ott van, elküldtek hozzá két férfit ezzel a kéréssel: „Amilyen gyorsan csak tudsz, gyere el hozzánk!”

⁴⁰Péter rögtön útnak indult velük. Amikor megérkezett, fölvezették az emeleti terembe. Itt körülvették az özvegyek, és siránkozva mutogatták neki azokat a ruhákat és köntösöket, amelyeket, amíg élt, Dorkász készített nekik.

⁴¹Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!”

⁴²Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

⁴³A dolognak híre futott egész Joppéban, és sokan hittek az Úrban.

⁴⁴Péter pedig még jó ideig Joppéban maradt egy bizonyos Simon nevű tímárnál.