Lk 19,11-28 (Szent István Társulati Biblia)
11Mivel már közel jártak Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy az Isten országa hamarosan megvalósul, egy másik példabeszédet is mondott hallgatóinak:
12„Egy főember – kezdte – messze földre indult, hogy királyságot szerezzen magának, s aztán visszatérjen.
13Magához hívatta tíz szolgáját, adott nekik tíz minát, és így szólt hozzájuk: Kamatoztassátok, míg vissza nem térek.
14Polgártársai gyűlölték, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: Nem akarjuk, hogy királyunk legyen.
15Mégis megszerezte a királyságot, és visszatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki hogyan forgatta.
16Jött az első, s így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.
17Jól van, derék szolga! – felelte neki. – Mivel a kicsiben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.
18Jött a második is: Uram – mondta –, minád öt minát jövedelmezett.
19Ennek ezt válaszolta: Téged öt város fölé rendellek.
20Végül jött a harmadik, és így beszélt: Uram, itt a minád! Kendőbe kötöttem és eldugtam,
21féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy. Fölveszed, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél. –
22A magad szájából ítéllek meg – mondta neki –, te mihaszna szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok. Fölveszem, amit nem én tettem le, és learatom, amit nem én vetettem.
23Miért nem adtad hát oda pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?
24Ezzel a körülállókhoz fordult: Vegyétek el tőle a minát, és adjátok oda annak, aki tíz minát kapott.
25Azok megjegyezték: Uram, neki már tíz minája van. –
26Mondom nektek, hogy akinek van, az kap, akinek meg nincs, attól azt is elveszik, amije van.
27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyen, vezessétek ide, és öljétek meg a szemem láttára.”
28Azután, hogy ezt mondta, folytatta útját Jeruzsálem felé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 19,11-28 (Káldi-Neovulgáta)
11Azoknak pedig, akik mindezt hallották, mondott egy példabeszédet is, mert közel volt már Jeruzsálemhez, és azt hitték, hogy hamarosan megjelenik az Isten országa.
12Így szólt hozzájuk: „Egy nemes ember messze földre indult, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, és aztán visszatérjen.
13Hívatta tíz szolgáját, átadott nekik tíz mínát, s így szólt hozzájuk: »Gazdálkodjatok, amíg vissza nem jövök!«
14Alattvalói azonban gyűlölték őt, és követséget küldtek utána ezzel az üzenettel: »Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk!«
15Ő azonban, amikor megszerezte a királyi méltóságot és visszatért, maga elé hívatta a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
16Jött az első, és azt mondta: »Uram, a mínád tíz mínát hozott.«
17Erre azt mondta neki: »Jól van, jó szolgám, mivel a kevésben hű voltál, hatalmad lesz tíz város felett.«
18Jött a második is, és így szólt: »Uram, a mínád öt mínát nyert.«
19Ennek is azt mondta: »Uralkodj öt város felett.«
20Aztán jött a következő, és így szólt: »Uram, itt van a mínád! Eltettem a kendőmben,
21mert féltem tőled, mivel szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.«
22Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.
23Miért nem tetted hát pénzemet a pénzváltóasztalra, hogy amikor visszatérek, kamatostul kapjam azt vissza?«
24Majd így szólt az ott állókhoz: »Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van.«
25Azok így szóltak: »Uram, annak már tíz mínája van.«
26Mondom nektek: »Mindannak, akinek van, még adnak, attól meg, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van.
27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy uralkodjam felettük, hozzátok ide, és öljétek meg színem előtt!«”
28Miután ezeket mondta, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 19,11-28 (Békés-Dalos Újszövetségi Szentírás)
11Mivel közel voltak már Jeruzsálemhez és azt hitték, hogy hamarosan megvalósul Isten országa, még egy példabeszédet mondott hallgatóinak.
12„Egy előkelő ember, kezdte, idegen országba ment, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, de aztán visszatérjen.
13Előhívta tíz szolgáját és átadott nekik tíz minát: kereskedjetek vele, mondta, amíg visszatérek.
14Polgártársai azonban gyűlölték őt. Követséget küldtek hát utána és tiltakoztak: nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk.
15Amikor elnyerte a királyi méltóságot, mégis hazatért. Hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele.
16Előlépett az első és így szólt: Uram, minád tíz minát hozott.
17Jól van, te derék szolga, mondta neki, mivel kevésben hű voltál, tíz város kormányzását bízom rád.
18Jött a második, és így szólt: Uram, minád öt minát hozott.
19Ennek azt mondta: Te öt várost kormányozzál.
20Jött a harmadik és kijelentette: Uram, itt a minád. Elrejtettem zsebkendőmbe.
21Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: elveszed, amit le nem tettél és learatod, amit nem vetettél.
22Magad szájából ítéllek meg, te haszontalan szolga, kiáltott rá. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem és learatom, amit nem vetettem.
23Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza?
24Aztán a körülállókhoz fordult: vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.
25Azok megjegyezték: Uram, hiszen már tíz minája van.
26Mondom nektek: mindannak, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. –
27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára.”
28E szavak után tovább folytatta útját Jeruzsálem felé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 19,11-28 (Simon Tamás László Újszövetség-fordítása)
11Mivel hallgatták, még egy példázatot is mondott, mert közel volt Jeruzsálemhez, és úgy vélték, hogy Isten országa azonnal meg fog jelenni.
12Így szólt tehát:
12– Egy nemesember távoli országba utazott, hogy királyi méltóságot szerezzen magának, s úgy térjen vissza.
13Hívatta tíz szolgáját, és átadott nekik tíz minát. Azt mondta nekik: „Forgassátok ezt a pénzt, amíg vissza nem jövök!”
14Honfitársai azonban gyűlölték, ezért küldöttséget menesztettek a nyomába: „Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék felettünk.”
15Amikor azonban megszerezte a királyi méltóságot, visszatért, s magához hívatta azokat a szolgákat, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, mekkora nyereséget szereztek.
16Jött az első, és így szólt: „Uram, minád tíz minát szerzett.”
17Erre így szólt: „Jól van, derék szolgám. Mivel megbízható voltál egy csekélységben, legyen hatalmad tíz város fölött.”
18Jött a második, és így szólt: „Uram, minád öt minát szerzett.”
19Ehhez így szólt: „Uralkodj te is öt városon!”
20Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a minád. Kendőbe kötve őriztem.
21Féltem ugyanis tőled, mivel szigorú ember vagy: azt is felveszed, amit be nem fektettél, és learatod, amit nem vetettél el.”
22Ekkor így szólt hozzá: „A saját szavaid alapján ítéllek meg, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok, hogy felveszem, amit nem fektettem be, és learatom, amit nem vetettem el?
23Miért nem adtad hát pénzemet a pénzváltóknak, hogy amikor megjövök, kamatostul kapjam vissza?”
24Az ott állóknak ezt mondta:
24„Vegyétek el tőle a minát, és adjátok annak, akinek tíz minája van!”
25Mire ezt mondták neki: „Uram, tíz minája van!”
26De ő így válaszolt: „Mondom nektek, hogy akinek van, annak adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
27Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg őket itt előttem!”
28Miután befejezte, továbbhaladt Jeruzsálem felé.
Ugrás a hivatkozott fejezethezLk 19,11-28 (Káldi Biblia)
11Ezt hallván amazok, példabeszédet is monda, mert közel vala Jerusalemhez, és azt vélék, hogy legottan megjelenik az Isten országa.
12Mondá tehát: Egy nemes ember messze tartományba méne, hogy az országot átvegye, és visszatérjen.
13Előhíván pedig az ő tíz szolgáját, tíz gírát ada nekik, így szólván hozzájok: Kereskedjetek, míg megjövök.
14Polgártársai pedig gyülölik vala őt, és követséget küldének utána, mondván: Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék.
15És lőn, hogy átvévén az országot, visszatére; és parancsolá előhivatni a szolgákat, kiknek a pénzt adta vala, hogy megtudja, ki mennyit szerzett.
16Eljöve tehát az első, mondván: Uram! a te gírád tíz gírát nyert.
17És mondá neki: Örűlj, jó szolgám! mivelhogy a kevésben hű voltál, hatalmad leszen tíz városon.
18A második is eljöve, mondván: Uram! a te gírád öt gírát nyert.
19Ennek is mondá: Te is légy öt városon.
20Ismét más jöve, mondván: Uram! itt van a te gírád, mely nálam el volt téve a kezkenőben;
21mert féltem tőled, hogy ím kemény ember vagy; elveszed, a mit le nem tettél, és learatod, a mit nem vetettél.
22Mondá neki: A te szádból itéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, elvévén, a mit le nem tettem, és learatván, a mit nem vetettem;
23miért nem adtad tehát pénzemet a váltóasztalra, hogy visszajövetemkor kamattal vettem volna meg azt.
24És az ottálóknak mondá: Vegyétek el tőle a gírát, és adjátok annak, kinek tíz gírája vagyon.
25És mondák neki: Uram! tíz gírája vagyon.
26Mondom pedig nektek: hogy mindannak, a kinek vagyon, adatik és bővelkedni fog; attól pedig a kinek nincsen, a mije van is, elvétetik tőle.
27Amaz ellenségeimet pedig, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, hozzátok ide, és öljétek meg előttem.
28És ezeket mondván, előre tarta, fölmenvén Jerusalembe.
Ugrás a hivatkozott fejezethez
