Az első Pünkösd

¹Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak, ugyanazon a helyen.

²Hirtelen zúgás hallatszott az égből, mint amikor szélvész támad. Betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³Majd szétoszló lángnyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.

⁴Ekkor mindnyájan beteltek Szentlélekkel és különféle nyelveken kezdtek beszélni, amint a Szentlélek megadta nekik, hogy szóljanak.

⁵Ekkortájt sok istenfélő zsidó tartózkodott Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül érkeztek.

⁶A zúgás hallatára összefutott a sokaság, és teljesen elámultak, mivel mindenki a tulajdon nyelvén hallotta beszélni őket.

⁷Mindnyájan álmélkodtak és csodálkozva mondták:

„Íme, ezek, akik beszélnek, ugye mindnyájan galileaiak?

⁸Hogyan halljuk hát mégis mindannyian a saját nyelvünket, amelyben születtünk?

⁹Mi, pártusok, médek, elamiták, Mezopotámiának, Júdeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának,

¹⁰Frígiának, Pamfíliának, Egyiptomnak és Líbia Cirene körüli részének lakói, római jövevények,

¹¹zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten nagy tetteit.”

¹²Mindnyájan álmélkodtak, és csodálkozva mondták egymásnak: „Vajon mi ez?”

¹³Mások azonban gúnyolódva azt mondták: „Tele vannak édes borral!”

Péter pünkösdi beszéde

¹⁴Akkor Péter a tizeneggyel előlépett és zengő hangon ezt a beszédet intézte hozzájuk: „Zsidó férfiak, és Jeruzsálem összes lakója! Tudjátok meg ezt, és halljátok szavamat!

¹⁵Nem részegek ezek, ahogy ti gondoljátok, hiszen a nappalnak még csak a harmadik órája van,

¹⁶hanem csak az történt, amit Joel próféta megmondott:

¹⁷»És ez lesz az utolsó napokban

– mondja az Úr –,

kiárasztom Lelkemet minden emberre;

akkor fiaitok és leányaitok prófétálni fognak,

ifjaitok látomásokat látnak,

öregjeiteknek pedig álomlátásaik lesznek.

¹⁸Szolgáimra és szolgálóimra

kiárasztom Lelkemet azokban a napokban, és prófétálni fognak.

¹⁹Csodákat fogok tenni odafönn az égen

és jeleket lenn a földön,

vért, tüzet és füstpárát.

²⁰A nap sötétséggé fog változni,

a hold pedig vérré,

mielőtt eljön az Úrnak

nagy és nyilvánvaló napja.

²¹És ez fog történni:

mindaz, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.«

²²Izraelita férfiak, figyeljetek szavaimra. Ti a Názáreti Jézust, azt a férfiút, akit Isten igazolt előttetek erővel, csodákkal és jelekkel, amelyeket, mint ti is tudjátok, Isten általa művelt közöttetek,

²³ezt az embert, aki Isten elhatározott terve és előre tudása szerint átadatott, ti istentelenek keze által felszegezve megöltétek.

²⁴Isten azonban föloldozta a halál bilincseit, és föltámasztotta őt. Lehetetlen is volt, hogy a halál fogva tartsa.

²⁵Mert ezt mondja róla Dávid:

»Magam előtt látom az Urat mindenkor,

ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.

²⁶Ezért örvend a szívem,

és ujjong a nyelvem,

sőt testem is békében nyugszik el,

²⁷mert nem hagyod lelkemet az alvilágban

és nem engeded, hogy Szented rothadást lásson.

²⁸Az élet útját mutatod meg nekem,

és örömmel töltesz el engem színed előtt.«

²⁹Férfiak, testvérek! Hadd szóljak hozzátok nyíltan Dávid ősatyáról! Ő meghalt, eltemették, és sírja a mai napig itt van köztünk.

³⁰Mivel azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, hogy az ő utódaiból ül majd valaki a trónjára,

³¹a jövőbe látva Krisztus feltámadásáról beszélt: hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste nem lát rothadást.

³²Ezt a Jézust Isten feltámasztotta: ennek mi mindannyian tanúi vagyunk.

³³Miután tehát felmagasztaltatott az Isten jobbjára, vette az Atyától a megígért Szentlelket, és kiárasztotta őt – amint látjátok és halljátok.

³⁴Mert nem Dávid ment fel az égbe, hiszen ő azt mondja:

»Szólt az Úr az én Uramnak:

Jobbom felől foglalj helyet,

³⁵amíg én ellenségeidet

lábad zsámolyává teszem.«

³⁶Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek Úrrá és Messiássá tette.”

Az első megtérések

³⁷Amikor ezeket hallották, fájdalom járta át szívüket. Így szóltak Péterhez és a többi apostolhoz: „Mit tegyünk hát, férfiak, testvérek?”

³⁸Péter azt felelte nekik: „Térjetek meg, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.

³⁹Mert az ígéret nektek és gyermekeiteknek szól, valamint mindazoknak, akik távol vannak, de akiket meghív magához a mi Urunk Istenünk.”

⁴⁰Számos egyéb szóval is bátorította és buzdította őket: „Engedjétek, hogy Isten kimentsen titeket ebből a romlott nemzedékből!”

⁴¹Akik megfogadták a szavát, megkeresztelkedtek. Aznap mintegy háromezer lélek csatlakozott aznap hozzájuk.

⁴²Ők pedig állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában, a közösségben, a kenyértörésben és az imádságokban.

A fiatal keresztény közösség élete

⁴³Félelem fogott el mindenkit, mert sok csoda és jel történt az apostolok által.

⁴⁴A hívek mind összetartottak, és mindenük közös volt.

⁴⁵Birtokaikat és javaikat eladták, és az árát szétosztották, mindenkinek szükségéhez mérten.

⁴⁶Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban. A kenyeret házaknál törték meg. Örvendezve és tiszta szívvel vették magukhoz az eledelt.

⁴⁷Dicsérték Istent, és az egész nép szerette őket. Az Úr pedig naponta növelte azok számát, akik részesei lettek az üdvösségnek.