Jeruzsálem, a messiási ország középpontja

¹Ezt az igét kapta látomásban Izajás, Ámosz fia, Júdáról és Jeruzsálemről.

²Ez történik majd az utolsó napokban:

szilárdan áll az Úr házának hegye

a hegyek tetején,

kiemelkedik a halmok közül,

és hozzá özönlenek mind a nemzetek.

³Odamegy számos nép, és így szólnak:

„Jöjjetek, menjünk fel az Úr hegyére,

Jákob Istenének házához!

Tanítson meg minket útjaira,

hogy az ő ösvényein járjunk!”

Mert Sionról jön a tanítás,

és az Úr igéje Jeruzsálemből.

⁴Ítéletet tart majd a nemzetek között,

és igazságot szolgáltat a népek sokaságának.

Ők meg ekevasakká kovácsolják kardjaikat,

és lándzsáikat szőlőmetsző késekké.

Nemzet nemzet ellen kardot nem emel,

és nem tanulnak többé hadviselést.

⁵Jákob háza, jöjjetek,

járjunk az Úr világosságában!

Az Úr napja

⁶Valóban eltaszítottad népedet, Jákob házát,

Az Úr napja

mert tele van keleti jövendőmondókkal,

Az Úr napja

jósokkal, mint a filiszteusok,

Az Úr napja

és idegeneknek nyújt kezet.

⁷Tele van országa ezüsttel, arannyal,

és kincseinek se szeri, se száma;

⁸tele van országa lovakkal,

és nincsen száma szekereinek;

tele van országa bálványokkal:

kezük művei előtt borulnak le,

az előtt, amit ujjaik alkottak.

⁹Meghajlik az ember,

⁹és megalázza magát a férfi:

ne bocsáss meg nekik!

¹⁰Menj a kősziklák közé,

rejtőzz el a porban

az Úr félelmetes színe elől

és fenségének dicsősége elől!

¹¹Az ember gőgös szeme majd megalázkodik,

és megtörik a férfiak büszkesége;

egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon.

¹²Mert felvirrad a Seregek Urának napja

minden kevélyre és büszkére,

minden felfuvalkodottra, hogy megalázza;

¹³Libanonnak minden magas, sudár cédrusára

és Básán minden tölgyére,

¹⁴minden magas hegyre

és minden kiemelkedő dombra,

¹⁵minden magas toronyra

és minden megerősített falra,

¹⁶Tarzisz minden hajójára

és minden szép bárkára.

¹⁷Meghajlik az emberi gőg,

és megalázkodik a férfiak büszkesége;

egyedül az Úr lesz magasztos azon a napon,

¹⁸s a bálványok teljesen megsemmisülnek.

¹⁹Bemenekülnek majd a kősziklák barlangjaiba,

s a szirtek üregeibe

az Úr félelmetes színe elől

és fenségének dicsősége elől,

amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

²⁰Azon a napon odaveti majd az ember a vakondoknak és a denevéreknek ezüstszobrait és aranybálványait, amelyeket magának készített, hogy leboruljon előttük.

²¹Bemenekül a kősziklák hasadékaiba s a szirtek üregeibe az Úr félelmetes színe elől és fenségének dicsősége elől, amikor felkel, hogy megrémítse a földet.

²²Hagyjátok tehát az embert, mert neki csak lehelet van az orrában. Hiszen mire lehet becsülni?