¹Dávidé

Áldjad, lelkem, az Urat,

egész bensőm az ő szent nevét!

²Áldjad, lelkem, az Urat,

és ne feledd el jótéteményeit!

³Ő az, aki minden bűnöd megbocsátja,

minden betegséged meggyógyítja,

⁴megváltja életed a pusztulástól,

jósággal és irgalommal koronáz;

⁵aki betölti javaival életed:

ifjúságod megújul, mint a sasé.

⁶Az Úr érvényt szerez a jognak,

az igaz ítéletnek minden elnyomott számára.

⁷Megismertette útjait Mózessel,

tetteit Izrael fiaival.

⁸Irgalmas és könyörületes az Úr,

haragra lassú, jósága nagy.

⁹Nem vádol folyvást,

haragja örökké nem tart.

¹⁰Nem vétkeink szerint bánt velünk,

nem a bűneinket viszonozta.

¹¹Mert amilyen magas az ég a föld fölött,

olyan nagy a jósága az őt félők iránt.

¹²Amilyen messze napkelet napnyugattól,

¹²oly távolra vetette bűneinket.

¹³Amilyen irgalmas az apa fiaihoz,

olyan irgalmas az Úr az őt félőkhöz.

¹⁴Hiszen tudja, mik vagyunk,

emlékszik, hogy porból vagyunk.

¹⁵Az ember? – Napjai, mint a fű,

virágzik, mint a mező virága.

¹⁶Föltámad a szél, s vége van,

még a nyomát sem találni.

¹⁷De az Úr jósága öröktől örökké az őt félőkkel,

üdvössége fiaik fiaival;

¹⁸azokkal, akik megtartják szövetségét,

akik emlékeznek rendelkezései megtartására.

¹⁹Az Úr a mennyben állította fel trónját,

királyi hatalmával mindenen uralkodik.

²⁰Áldjátok az Urat, angyalai,

hatalmasok, kik véghez viszitek szavát,

s engedelmeskedtek szavának!

²¹Áldjátok az Urat, seregei mind,

szolgái, akaratának végrehajtói!

²²Áldjátok az Urat, minden teremtménye,

mindenütt, ahol uralkodik!

Áldjad, lelkem, az Urat!