1Áldjad, lelkem, az Urat!
Uram, Istenem, milyen nagy vagy,
ragyogást és fenséget öltöttél magadra.
2Mint palást vesz körül a fény.
Az eget sátorként kifeszíted.
3Palotáját a vizek fölé építi,
a felhőket teszi harci szekerévé,
s tovahajt a szelek szárnyán.
4A szeleket teszi követeivé,
a lángoló tüzet szolgájává.
5Szilárd alapokat vetett a földnek:
soha meg nem inog.
6Lent a mélységgel övezted,
s a hegyek fölött is álltak a vizek.
7De fenyítő szavadra menekültek,
mennydörgésedre megfutamodtak.
8A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek
oda, ahová rendelted őket.
9Határt szabtál nekik, nem lépik át,
nem térnek vissza, hogy elárasszák a földet.
10Te fakasztasz forrásokat a völgyekben,
hogy folyjanak a hegyek közt.
11Megitatnak minden mezei vadat,
a vadszamarak csillapítják szomjukat.
12Fölöttük laknak az égi madarak,
a lombok közül hallatszik hangjuk.
13Megöntözöd kamráidból a hegyeket,
alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.
14Füvet sarjasztasz az állatoknak,
gabonát az ember javára,
hogy kenyeret termeljen a földből,
15és bort, ami megvidámítja szívét,
olajat, hogy ragyogjon arca,
a kenyér meg erősítse az emberszívet.
16Zöldellők az Úr fái,
a Libanon cédrusai, melyeket ültetett,
17ahol fészket raknak a madarak.
A ciprusfákon a gólya lakik.
18A magas hegyeken a zergék,
a sziklákon a mormota búvóhelye.
19Ő alkotta a holdat, hogy jelezze az ünnepeket;
és a nap tudja nyugtának idejét.
20Sötétséget hozol, s éjszaka lesz,
s ólálkodik az erdő mindenféle vadja.
21Az oroszlánok zsákmányért ordítanak,
hogy Istentől kérjenek eledelt.
22Feljön a nap, visszahúzódnak,
és barlangjukban heverésznek.
23Az ember munkába indul,
hogy dolgozzék estélig.
24Mily nagy alkotásaid száma, Uram!
Valamennyit bölcsen alkottad,
telve a föld teremtményeiddel.
25Ott a nagy és széles tenger!
Számtalan lény nyüzsög benne:
kisebb és nagyobb állatok.
26Ott járnak a hajók,
és a Leviatán, melyet azért formáltál,
hogy játszadozz vele.
27Mindezek rád várnak,
hogy idejében adj nekik eledelt.
28Adsz nekik, és összeszedik;
bőkezű vagy, s eltelnek javaiddal.
29Elrejted arcod, megrettennek;
visszaveszed lélegzetüket, elpusztulnak,
és visszatérnek a porba.
30Kiárasztod lelked, újak jönnek létre,
és megújítod a föld színét.
31Dicsőség legyen az Úrnak örökké!
Örvendjen alkotásainak az Úr!
32Letekint a földre, és az megremeg,
megérinti a hegyeket, és füstölnek.
33Énekeljen az Úrnak egész életem,
zengjen Istenemnek egész valóm!
34Legyen kedves előtte eszmélkedésem!
Én az Úrban örvendezem.
35Pusztuljanak a földről a bűnösök,
gonoszok ne legyenek többé!
Áldjad, lelkem, az Urat!
Hallelujah!