1A gonoszok pusztulásaMit sem érő utódtól ne kívánj sokat, ne örülj fiaidnak, ha semmirekellők.
2Bármily nagy a számuk, ne légy büszke rájuk, ha az Úr félelme nem lakozik bennük.
3Ne hagyatkozz arra, hogy életben vannak, s ne reménykedj abban, hogy milyen sorsuk lesz, mert jobb, ha csak egy van, mint ha ezer volna, s gyermektelenül meghalni, mint rossz sarjat hagyni.
4Egyetlen értelmes ember egész várost benépesít, de az istentelen nemzetség elpusztul.
5Sok efféle dolgot látott már a szemem, a fülem pedig még különbeket is hallott:
6Az istentelenek hadába mart a tűz, harag lángolt fel a hitvány banda ellen.
7Nem tűrte el a régmúlt idők gigászait, akiket hűtlenségbe vitt az erejük.
8Nem kímélte meg a várost, ahol Lót lakott; fennhéjázásukat iszonyattal nézte.
9Nem irgalmazott a romlott nemzetségnek, amelyet bűnéért elűztek birtokából.
10Ugyanígy a hatszázezer gyalogosnak sem, akit elpusztított szíve keménysége.
11Hát még ha az ember maga nyakaskodik, csodaszámba menne, ha meg nem bűnhődnék. Nála az irgalom és nála a harag, ő bocsát meg, és ő árasztja ki haragját.
12Amilyen nagy az irgalma, annyira fenyít is, a tettei szerint ítél meg mindenkit.
13Zsákmányával nem tud elszökni a gonosz, a jámborok reménye nem hiúsul meg.
14Szabad folyást enged irgalmasságának; a tettei szerint fizet mindenkinek.
15
16
17Biztos igazságszolgáltatásNe mondd: „Elrejtőzöm, nem talál meg az Úr;fent a magasságban ki törődik velem? A nagy tömegben észre sem vesznek, mit számítok a nagy mindenségben?”
18Látod, az ég és az egeknek az ege, a föld és az óceán reszket látogatásakor.
19A hegyek csúcsai s a föld alapjai megrendülnek, ha csak rájuk tekint.
20De nemigen gondol erre az ember; ugyan ki ügyel útjaira?
21Maga a vihar is láthatatlan marad, művei nagy része titokban megy végbe.
22„Az igaz tetteit ki nyilvánítja ki? És ki várja őket? – Messze a szövetség.”
23Csak az állít ilyesmit, akinek nincs esze, becsapott embernek van ilyen ötlete.
24Az ember a teremtett világbanFiam, hallgass rám, és tanuld a tudományt, fordíts figyelmet a szavaimra.
25Megfontoltan adom elő a tanítást, tudásomat gonddal tárom fel előtted.
26Amikor az Isten műveit alkotta, s feladatát mindnek kezdettől kitűzte,
27egyszer s mindenkorra elrendezte őket, a kezdet kezdetétől a távoli jövőig. Nem nélkülöznek, és nem is fáradnak el, nem lanyhulnak el működésük közben.
28Egyik sem ütközik össze a másikkal, egy sem engedetlen a szava iránt.
29Ezek után az Úr lenézett a földre, és a javaival telis-tele rakta.
30Színét sok élővel benépesítette s így rendelte: térjen mind vissza a földbe.