¹Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.

²Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette.

³Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket.

⁴Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.

⁵Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.

⁶Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.

⁷Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.

⁸Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát.

⁹Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.

¹⁰Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.

¹¹Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját.

¹²„Kerüljetek – így szólt – minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között.

¹³Az útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől.

¹⁴Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.

¹⁵Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.

¹⁶Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt.

¹⁷Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.

¹⁸Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek.

¹⁹A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.

²⁰Térj meg az Úrhoz és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg.

²¹Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot.

²²Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét?

²³Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.

²⁴Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!

²⁵Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan.

²⁶Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol.

²⁷Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.

²⁸Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.

²⁹Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette.

³⁰Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket.

³¹Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.

³²Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.

³³Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.

³⁴Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.

³⁵Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát.

³⁶Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.

³⁷Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.

³⁸Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját.

³⁹„Kerüljetek – így szólt – minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között.

⁴⁰

Az isteni bíró

⁴¹Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.

⁴²Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.

⁴³Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt.

⁴⁴Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.

⁴⁵Egy nap majd fölkel és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek.

⁴⁶A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.

⁴⁷

Felhívás a megtérésre

⁴⁸Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot.

⁴⁹Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét?

⁵⁰Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.

⁵¹Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!

⁵²Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan.

⁵³Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol.

⁵⁴Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.