1Az embert is földből teremtette az Úr, s azt akarja, hogy oda újra visszatérjen.
2Pontosan kimérte napjainak számát, megszabta idejét, s a földön minden lény urává tette.
3Felruházta őket saját erejével, saját képmására teremtette őket.
4Minden élő előtt félelmessé tette, az állatok s madarak urává rendelte.
5
6Ő alkotta száját, nyelvét, szemét, fülét, s hogy gondolkodjék, szívet adott neki.
7Eltöltötte őket érteni tudással, s megmutatta nekik, mi a jó, mi a rossz.
8Saját maga szemét helyezte szívükbe, hogy feltárja nekik művei nagyságát.
9
10Azért, hogy szent nevét magasztalják, és tovább hirdessék művei nagyságát.
11Megajándékozta őket tudománnyal, s birtokukba adta az élet törvényét.
12Megegyezett velük örök szövetségben, s kinyilatkoztatta nekik döntéseit.
13Látták a szemükkel fényes dicsőségét, és hallották fülükkel hatalmas hangját.
14„Kerüljetek – így szólt – minden gonoszságot”, és rendet teremtett ember s ember között.
15Az isteni bíróAz útjaik mindig előtte vannak, nincsenek elrejtve a szeme elől.
16
17Fejedelmet adott minden egyes népnek, de Izrael népe az Úr osztályrésze.
18
19Világosak, mint a nap, előtte tetteik, szemét állandóan útjaikon tartja.
20Nincsenek elrejtve botrányos tetteik, és ott van minden bűnük az Úr előtt.
21
22Mint a pecsétgyűrűt, őrzi jótettedet, mint szemevilágát, az ember jóságát.
23Egy nap majd fölkel, és megfizet nekik, fejenként kiosztja, amit érdemelnek.
24A bűnbánóknak megnyitja a visszatérés útját, s bátorítja, akik reményüket vesztették.
25Felhívás a megtérésreTérj meg az Úrhoz, és hagyj fel a bűnnel, esedezz az Úrhoz, s többé ne bántsd meg.
26Térj a Fölségeshez, hagyd a törvénysértést, gyűlölj mindenféle utálatos dolgot.
27Ki dicséri Istent lent az alvilágban az élők helyett, kik zengik dicséretét?
28Halott ajkán, aki nincs, elhal a dicséret, csak aki él s egészséges, az dicsérheti Istent.
29Milyen nagy az Úrnak irgalmassága, könyörülete azok iránt, akik hozzátérnek!
30Hiszen nem lehet meg minden az emberben, mert az ember fia nem halhatatlan.
31Napnál mi fényesebb? S az is elsötétül; csak gonosz lehet, amit a test és vér kigondol.
32Az ég seregeit is szemügyre veszi, hát akkor az embert, aki csak por és hamu.