Isten nagysága.
1Aki öröktől él, az teremtett mindent,
2csak az Úr bizonyul igaznak.
3Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
4Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni?
5Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni.
6Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
7Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz?
Az ember kicsisége
8Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
9Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten.
10Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket.
11Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük.
12Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
13Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
14Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet.
A helyes adakozás
15Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.
16Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál.
17A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
18Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.
Megfontolás és gondolkodás
19Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján.
20Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni.
21Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj.
22Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti.
23Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát.
24A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.
25Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt.
26A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik.
27Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak.
28Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csak úgy ontja a találó mondásokat.
29A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől.
Önuralom
30Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül.
31Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba.
32Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.
33Isten nagysága.
Aki öröktől él, az teremtett mindent,
34csak az Úr bizonyul igaznak.
35Ki volna képes tetteit sorolni, hatalmas műveinek a mélyére hatolni?
36Fölsége hatalmát ki tudná fölmérni, vagy a jótetteit végig számba venni?
37Nem lehet belőlük semmit sem elvenni, és nem lehet hozzájuk semmit hozzátenni, nem lehet az Úrnak csodáit átlátni.
38Amikor bevégzed, akkor kezded csak el, s mikor abbahagyod, ott állsz tanácstalan.
39Az ember kicsisége
Mi is hát az ember és mi az ő haszna? Mi az, ami rajta jó és mi az, ami rossz?
40Az ember napjainak száma száz év, ha sokra megy.
41Mint csepp a tengerben, vagy mint egy homokszem, csak annyit érnek az évek az örökléthez mérten.
42Ezért türelmes irántuk az Úr, s irgalmasságával elárasztja őket.
43Előre lát mindent, s tudja, mily sivár a végük, azért bánik irgalommal velük.
44Az ember csak atyjafiához irgalmas, de az Úr irgalma mindenkit átölel. Rendreutasít, fenyít és oktat, aztán hazavezet, mint pásztor a nyáját.
45Megszánja mind, aki meghallja intelmét, s aki törvényeit szorgosan kutatja.
46A helyes adakozás
Fiam, jótettedhez ne fűzz ócsárló szót, sem adományodhoz bántó beszédet.
47Nem szünteti-e meg a harmat a hőséget? Így az ajándéknál is többet ér egy jó szó.
48Nem ér-e többet egy szó az adománynál? A jótékony ember mindkettővel szolgál.
49A bolond mit sem ád, csak fájdalmat okoz, az irigy ember, ha ad, könnyet is fakaszt.
50Megfontolás és gondolkodás
Mielőtt beszélnél, készülj rá elő, gondoskodj magadról, míg meg nem betegszel.
51Az ítélet előtt vizsgáld meg magadat, és irgalmat találsz az ítélet napján.
52Mielőtt megbetegszel, alázd meg magadat, s ha bűnös vagy, mutasd ki: meg akarsz térni.
53Fogadalmad váltsd be, ne tartson vissza semmi, ne halálod napján várd, hogy megigazulj.
54Készülj fel, mielőtt fogadalmat tennél, s ne légy olyan, mint aki az Urat kísérti.
55Gondolj a haragra napjaidnak végén, és a megtorlásra, ha elfordítja arcát.
56A bőségben az éhség napjaira gondolj, a gazdagság napjain a bajra s szegénységre.
57Reggeltől estéig elillan az idő, s elrohan minden az Úr színe előtt.
58A bölcs ember mindenben óvatos, a bűntől bűnös időkben is óvakodik.
59Minden okos ember felismeri a bölcsességet, s dicséri azokat, akik rátaláltak.
60Aki jártas a bölcs mondások világában, és birtokában van a bölcsességnek, csak úgy ontja a találó mondásokat.
61Önuralom
A benned támadó vágyakat ne kövesd, és tartsd magad távol szenvedélyeidtől.
62Ha engedsz a lelked mohó vágyainak, ellenséged győzelmi ünnepet ül.
63Csupa szórakozásból álló életnek ne örülj, ne keveredj soha ilyen társaságba.
64Kölcsönből rendezett lakmározásokkal ne tedd magad tönkre, ha erszényed üres.